Illusztratív kép egy tipikus környezetről a vertikális termesztéshez – nem ügyfélnél készült felvétel.
Az oldal kulcsfontosságú műszaki témája
Többszintes geometria, szintmagasság, egyenletesség és kilogrammonkénti energia
Hogyan működik ez az alkalmazás
Mitől függ a világítás a vertikális termesztéshez
Egy vertikális farmon a világítási rendszer megszűnik egyetlen installációnak lenni: tucatszor ismétlődik, szintenként egyszer, és minden tervezési döntés megsokszorozódik. Egy 8 mm-rel mélyebb lámpatest egy egész állványszint elvesztésébe kerülhet. A 10 %-kal rosszabb egyenletességű elrendezés szintenként eltérő termést ad, ami a válogatást és a csomagolást jobban megnehezíti, mint egy alacsonyabb átlagtermés.
A legszigorúbb korlát a függőleges tér. A tipikus leveleszöldség-állványok 300–450 mm átjárással dolgoznak a tálca felülete és a lámpatest alsó síkja között, ami korlátozza a hűtőborda térfogatát, a meghajtó elhelyezését és a sugárnyaláb terét. A távoli vagy felső meghajtós keskeny fénycsíkok éppen azért léteznek, mert arról, hogy mi fér be, a geometria dönt, nem a watt.
A második korlát a hő. Gyakorlatilag a teljes felvett teljesítmény a termesztőtérben adódik le, és egy zárt, többszintes helyiségben ezt a hőt a klímaberendezésnek el kell vezetnie, mielőtt a növényhez érne. A kilogrammonkénti energiaköltség ezért a lámpatestek hatásfokának, a szint geometriájának, a légmozgásnak és a hűtésnek a függvénye – mind a négynek együtt. A növénygyárak és üvegházak közzétett összehasonlítása mutatja a nagyságrendet: egy kilogramm saláta szárazanyaghoz növénygyárban körülbelül 247 kWh villamos energia kellett, szemben a 70–211 kWh-val üvegházakban, a helyszíntől és a kiegészítő világítás használatától függően (Graamans és mtsai 2018).